Ennyi változást régen tartogatott egy szezon, talán soha.
A 125 köbcentiméteres kategória megszüntetésével az utolsó kétütemű versenymotorok is eltűntek a gyorsasági motorozásból. Helyette megkaptuk a Moto3-at, ami négyütemű 250 kcm-es erőforrásokkal hajtott motorokat takar. (Az igazi királykategória, azaz az 500 kcm-es motorok 2001-ben gurultak utoljára aszfaltra, a Moto2 pedig 2010-ben váltotta fel a korábbi 250 kcm-es középső géposztályt.)
Két edzés után még korai lenne ítélkezni, de egyelőre nincs nagy különbség a legkisebb kategóriában futott tavalyi és idei köridők között.
Az első nap után egyébként Maverick Viñales (spanyol) áll az élen, őt követi Zulfahmi Khairuddin (maláj) és Danny Kent (brit).
Ez a tizedik különböző kategória a gyorsasági motoros világbajnokság történetében és a tizenegyedik erőforrás. A különbséget a MotoGP kategória adja, ami idén ismét jelentős újításokat tartalmaz. A 2007-2011-es szezonok után, amikor 800 köbcentiméteres blokkokkal versenyeztek, idén „visszatértek” az ezres motorok, amik 2002-2006 között jellemezték ezt a géposztályt. Az akkori maximum egészen pontosan 990 kcm volt.
A versenyzők többsége most boldog, hiszen a 800 kcm-es verziót orvosi lónak tartottak szinte mindannyian.
A másik nagy újdonság, az ún. CRT csapatok megjelenése.
A CRT a „claiming rule team” rövidítése, melynek első két szavát talán úgy fordíthatnánk le, hogy „igény szabály”. (A claim jelentése igényt tart, követel, jogot formál.)
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bármelyik ellenfél bármikor megveheti a győztes motorját, és az köteles is eladni azt. Legalábbis az eredeti, amerikai és angliai verzió szerint.
A MotoGP-ben csak gyártók (MSMA tag) tarthatnak igényt a CRT-blokkra (20 000 euróért), ellenfél nem (a gyártó pedig nem adhatja tovább), ami ellentmond az alapötletnek azaz, hogy bárki igényt tarthat rá.
Ezért lehet, hogy szerencsésebb lett volna mégis más nevet találni a gyermeknek, de a lényegen ez persze nem változtat. A lényeg pedig az volt, hogy felhízlalják a rajtrácsot.
Technikailag nagyon egyszerűen megfogalmazva arról van szó, hogy összeházasították a jól megcsinált szuperbike motorblokkot és a speciál futóművet, vázat, ami jóval kevesebbe kerül, mint a gyári és félgyári csapatok motorjai.
A leggyorsabb CRT-s versenyző egyelőre Randy DePuniet, aki egy másodpercre van az utolsó „valódi” MotoGP-s versenyzőtől, az idén debütáló, tavalyi Moto2-es világbajnok Stefan Bradltől. Az utolsó, James Ellison pedig majdnem hét másodpercet kapott a nap leggyorsabbjától, a regnáló világbajnok, Casey Stonertől.
Ami már érdekesebb adalék lehet, hogy a Moto2 leggyorsabb pilótái (Thomas Lüthi és Claudio Corti) a 17. helyre férnének fel a MotoGP rajtrácson…
